Félve vártam a március 8-át. Azt gondoltam, hogy a múlt emlékei el fognak szomorítani, de nem így lett.
Kimondhtatlanul szép napunk volt. Nyugodt, csendes és egymásra figyelős. Nem pénzben merhető ez. Viszont, ezt nem is szabad pénzben mérni. Ezeknek a pillanatoknak az értéke, annál jóval több.
Nincs is arra szó, amikor a két éves kisfiam odaad egy virágot. A legjobb dolog. És ehhez még párosul az, hogy volt aki gondolt erre és közösen tették csodálatossá a pillanatot.