Tavasz. Itthonülős. Lazulós.

Szeretem a tavaszt. Ahogyan minden évszakot. Minden újjáéledt ilyenkor tavasszal. Persze....újrakezdés és miegymás. De nekem minden kezdet, valahogy egyfajta számvetés is. Ilyenkor eszembe jut, hogy példálul egy évvel ezelőtt mi volt. Nem tesz boldoggá, amikor beugrik egy-egy érzés vagy gondolat.
Előre kellene nézni és a múltat végleg magam mögött hagyni.
Bár ennyire egyszerű lenne!

Korona vírus

Hogy mi jár a fejemben?-mindig ez a kérdés fogad a közössegi médiában.
Sok minden jár a fejemben.
A koronavírus miatt hozott kijárási korlátozás,  határzár, egy kicsit több időt ad nekem. Több időt, hogy gondolkozzak, higy mérlegeljek.
Akár tetszik, akár nem, most végre meg kell tanulnunk értékelni és megszeretni önmagunkat. Ideje, hogy a rohanás helyett, megbarátkozzunk egy kicsit a csenddel, a nyugalommal.
Ebben a helyzetben, igenis előtérbe kerülnek az emberi kapcsolatok.  Most kiderül, hogy érdek nélkül kinek vagyunk fontosak. Most van itt az ideje annak, hogy tegyünk egy gesztust egymásért, érdek nélkül. És nemcsak, hogy előtérbe kerülnek, de színt is vallunk,  hogy kik a fontosak számunkra. Ki veszi fel a telefont és kérdezi meg, hogy mi van velünk? Ki kopogtat be az ajtónkon, hogy segítségéről biztosítson?
Itt az ideje, hogy kicsit megtanuljunk ölállóak és talán önellátóak legyünk. Már lassan 2 hete nem voltam boltba. Igaz, hogy mindent vettem és jól el vagyunk itthon, de nem hiányzik. Nem hiányoznak az erőltetett mosolyok, nem hiányzik a pénzköltés és nem hiányzik az, hogy meg kellene felelnem a társadalom elvárásainak.
És nem, nem a Facebook miatt varrtam maszkokat az ismerősöknek. Ezért nem is posztoltam. Na jó, itt megmutatom.
Vigyázzon mindenki magára és maradjunk otthon!  Szeressünk újra otthon!