Késő van

    Egyszer régen, valaki azt mondta nekem, hogy mindent veszteség feldolgozásához kell legalább egy év. Igaza volt. Amikor visszagondolok, hogy ma egy éve, ezen a napon mi történt, még mindig elszorul a szívem. Bele remeg minden részem és még talán a sejtjeim is tudják, hogy az ami történt, az kegyetlen.

    Amikor visszagondolok, hogy egy évvel ezelőtt milyen volt az életem és mennyi minden megváltozott azóta, mindig eltöprengek, hogy miért kellett ekkora árat fizetnem?

    Külső szemmel úgy tűnhet, hogy rendeződött mindent. átvészeltem a legnehezebb időszakot. De minden nap, amikor tükörbe nézek elkap a rettegés. A félelem attól, hogy többé ne féljek.     Szükségem van a biztonságra. A talpalatnyi földre a lábam alatt, ami biztonságot nyújt, a kulcs kattanására a zárban, ami kizárja a gonoszt.

Megérkeztem. Otthonra leltem. A lelkem még fél, még darabokban.
        Késő van. Aludjunk!