Amikor gyermek voltam, azt hittem, hogy az idő bőséggel áll a rendelkezésemre. Akkoriban, úgy éreztem, hogy egy nap nagyon hosszú idő.
Most meg csak telnek a napok, hetek. És már tudom, már megtanították nekem, hogy az idő az kincs.
Azt hittem, hogy nem fogom túlélni mindazt ami velünk történt. Azt hittem, hogy nem fogok tudni talpra állni.
Azt hittem, hogy ilyen dolgok csak a filmekben vannak.
De vége. Nem tudom, hogy hogyan, de vége.
Hinni szeretnék egy szebb és nyugodtabb életben.
Egyszerű dolgokat szeretnék. Semmi különös. Tényleg. Csak nyugalmat, biztonságot, bizonyosságot. De ehhez idő kell még. És hit, hogy újra hinni tudjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése